Tudatom teljében megéltem az elmúlt 20 évet, így összefoglalom, miért lettem én Fidesz szavazó. Nem akartam erről írni, de többen betámadtak, hogy nincsenek érveim. Időm nincs belemenni a részletekbe, mert nős vagyok. Aki szintén nős, az most mosolyog és megért, aki még nem az, majd megért. Csak vázlatosan, ami épp eszembe jut.
Nem tudom felejteni a mostani ellenzékhez köthető negatív dolgokat.
A 73 ezres fizetést, a folyamatos negatív híreket a közelgő államcsődről, a hetente történő leminősítést, az ünnepek szándékos tönkretételét, az emberek egymásra uszítását, a határon túliak megtagadását, hogy csak az utcán tudtunk eredményt elérni, hogy oda kényszerítettek minket. Támadtak ránk festékkel, vízzel, gumilövedékkel, pedig mi a hazánkat akartuk megmenteni, nem bűnözők voltunk.
Nem tudom feledni továbbá a cinizmust, az infantilizmust, ami miatt nevetett rajtunk Európa. Nem felejthetem, ahogy a spicli miniszterelnökünkön nevettek. Szégyen volt megélni. A folyamatos lehúzást, vizitdíjtól kezdve, mindenen át. A nemzeti kultúra módszeres gyalázását és tönkretételét. Fő műsoridőben történő micisapkázást. Azt a hazug légkört. A nokiás dobozokat, Demszky ámokfutását, a négyes metró körüli nemzetközi vizsgálatokat, az imf hitelt.
Ezzel szemben az elmúlt 8 évben újra jó érzés volt március 15-én magyarnak lenni. Boldog voltam, hogy ennyien együtt vagyunk. Hogy van egészséges öntudatunk. Tisztában vagyunk az értékeinkkel és ezt örömben megéljük. Együtt. Eközben jöttek a hírek a felminősítésekről, az imf hitel visszafizetéséről, az önkormányzatok adósság eltörléséről, a folyamatos felújításokról, az idegenforgalom hihetetlen beindításáról, a bérrendezésekről, a rezsicsökkentésről, a haza nem áruba adásáról, hanem pont a megvédéséről. Határon túli testvéreink támogatásáról, az ifjúság sportra neveléséről, a nemzeti kultúránk kiemelt támogatásáról. A magyar kiállásról az EU elmebeteg zsoldosai ellen.
Nagy hirtelen ennyi jutott eszembe. Mennem kell.
