eddig olyan magabiztos voltam. mostanában pedig csak ülök és nem érdekel semmi. nem tudok semmit. nézem a híreket és nem tudom, mit higgyek. zenét hallgatok feszt. nem érdekel semmi. nem tudok semmit. annyi információ ömlik rám nap mint nap, hogy elég volt. így reagál a testem. semmi nem érdekel csak a napi betevő ital. mások okosak a migráns ügyben, én nem. mások tudni vélik, mi lesz velük 10 év múlva. én azt sem. de nem is érdekel. írtam már, nem érdekel semmi. még ezt sem tudom, hogy igaz-e. lehet, hogy érdekel, de tudom, hogy úgysem derül ki az igazság. a dolgok valódi okai mindig titokban maradnak. ezt az egyet vélem tudni. és lehet, hogy emiatt nem érdekel semmi. ami nem a valódi, az miért érdekeljen. még az sem érdekel, hogy kérdőjelet tegyek ki. még azzal sem törődöm, hogy nagy betüvel is kéne írni. minek. nem teljesen mindegy? mi változik, ha én most nagy betüvel kezdek egy mondatot. ugyan már. semmi. akkor meg miért érdekeljen? nincs igazam, amikor csak zenét hallgatok? és nem érdekel semmi…ha még nem írtam volna…
„Színház az egész világ. És színész benne minden férfi és nő: Fellép s lelép: s mindenkit sok szerep vár Életében... „
