Czeglédi Ferenc naplója

Sütöttem egy kis halat, miközben hűl, nézelődtem a neten. Evés közben majd a Gyűrük urát fogom nézni, de azt majd máskor.
Nézelődésemet megakasztotta egy blog és annak hozzászólásai. Történetesen olvastam azt a könyvet, amit ott ízekre szedtek, szarnak mondtak. Ez, persze, nem érdekel, mert izlések és pofonok... De volt valami, ami megütött. Az egyik hozzászóló azt írta, hogy érdekelte a könyv, de ezek után már nem olvassa el.
Na ezért nem hallgatok én soha senkire. Meghallgatni valakit és hallgatni valakire két teljesen különböző dolog. Ezért van az, hogy én mindenki véleményét kikérem, de le is szarom, ha nem értek egyet vele. 
Ez a könyv, Laura D. Szex és tandíj című limonádéja. Én egy éjszaka elolvastam, annyira lendületes. Szeretem a "picsás" csajokat, ez sokat segített a pozitív kép kialakulásában. Véleményem szerint ez egy nagyon aranyos könyv, kikapcsolódásnak remek, nem kell mindég Spirót olvasni. Így hát védelmembe vettem most jól ezt a francia kislányt, most már minden rendben lesz. 
Azt már csak zárójelben teszem hozzá, hogy a könyv botránykönyvként, felrázó drámaként, döbbenetes olvasmányélményt igérve jött hozzánk. Na, akkor bizony csalódunk, ha ezt várjuk tőle. Várjunk tőle egy remek kikapcsolódást, egy francia diáklány kedvességével és bájával.
Egy próbát megér. 

Biztos nagyon sokakat érdekel, de felhagyok a politikával. Vasárnap utoljára voltam szavazni. Amikor azt látom az egyik szélsőjobbos portálon, hogy ugyanazok szavaznak az LMP-re, mint anno az SZDSZ-re, amikor azt látom a Fidesz tv-n, hogy Vona maximálisan elégedett az eredménnyel... Azzal az eredménnyel, ami azt mondja, hogy többen szavaztak az MSZP-re, mint a Jobbikra. Amikor eltelik ilyen 8 év, mint, amit reméltem, hogy megtagadjuk, akkor többen szavaznak rájuk. És ez siker. Én ezt nem értem. 1 millió ember elégedett a helyzettel. Vona elégedett a helyzettel. Arra gondolok, kilóra megvették a Jobbikot. Nem akarok arra gondolni, amire Csurka, hogy az MSZP jobbról kíván előzni, ezért működteti a Jobbikot. Nem merek erre gondolni. Inkább hagyom a csudába az egész álszent, hazug magyar politikát. Mindenki várta a változást, hogy végre, mostmár elmúlik. Erre kiderült, hogy nem mindenki várta és, ami a rosszabb, hogy nem múlik el.
Arra már ki sem térek, hogy este tízkor még kampánycsend volt és hétfő hajnalban voksolt az utolsó szavazó. Arra meg pláne nem, hogy ismét jót nevethetett rajtunk Európa.

Sokat gondolkodott Szépataky Teofil, hogy lehetséges az, hogy az egyik öregapja kommunista, a másik pediglen antikommunista. Mígnem visszaemlékezett az egyik húsvéti beszélgetésre. Kommunista papánál voltak ebédre rendelve, történeteket mesélt az öreg szokásához híven. Ő nem tudta, de egy mondattal elárulta magát. Teofil abban a percben mindent megértett. Kisgyerek volt az öreg a Horthy- rendszerben. Álltak az út mellett és jött egy grófné. Fagyizott, meglátta a gyerekeket és odakiálltott: nesztek parasztok, egyetek... azzal kihajintotta a tölcsért. Nem értette idősebb Szépataky Teofil, hogy mi a baj, de érezte a hanglejtésből, hogy rá most rosszat mondtak. Onnantól kezdve nem tudott nem undorral tekinteni az arisztokráciára, megvetette az összes burzsoát, egyenes út vezette a kommunista eszméhez. Közel a 80-hoz is ugyanolyan szenvedéllyel akasztaná fel a kapitalistákat, mint egész életében.
Ezzel az egy mozdulattal eldőlt egy ember attitűdje egy életre. Gondolkodott Teofil, hogy ő tett-e hasonlót. Nem tudta. De azt tudta, hogy mindig vigyázni fog, hogy viszonyul a másik emberhez, legyen az gyerek vagy idős. Legyen az tett vagy szó. Nem veszi a vállára azt a keresztet, ami egy embert egy életre elkísér. Hogy jön ő ahhoz, mondogatta.
Így hát próbált nem lenézni másokat, próbált mindenkivel egyformán beszélni, viselkedni. Ezért nem jutott előre -nem hódolt be a főnökeinek, hiszen velük is úgy beszélt, mint egy koldussal-, de tiszta lélekkel halt meg.Ő úgy mondaná, hogy a koldussal is úgy beszélt, mint egy főnökével. Van különbség? De mennyire hogy van...

Nos. Elgondolkodtam, hogy kiknek mondanék köszönetet, ha Oscar-díjat kapnék. Ideje gondolkodni, mert mindjárt itt van az átadó ideje. Amennyit színészkedünk nap mint nap, bárki kaphatna.
Elsőnek Szalipszky tanárúr jut eszembe a kézfogásáért a sportcsarnokbéli ballagáson. Abban minden benne volt, nem is részletezném, akik ott voltak, tudják.
Aztán már keresni kellene. Persze, találnék sok embert, de ez a jelenet jutott eszembe elsőként.

Voltam tegnap az ónodi vásáron. Mintha meghalt nagyszülők portékáit árusítanák az emberek. De legalább vettem egy katonai gatyót. Meg hugyoztam egyet 100 forintért, olyan wc-ben, amibe alig fértem be.

Hétfő-kedd-szerda éjjel megtapasztaltam, átéltem, mi az a holdfény. Álltam megbabonázva éjfél után a tündöklő hold fényénél és éreztem. Leírni nem lehet, át köll élni. Felemeleő volt. Sok energiát nyertem belőle. Ilyen kékes- fehéres, megnyugtató, feltöltő fényű energia. Holdfény. Én már ezt is tudom, milyen.

Nézzétek meg a fákat. Kellnek ki a bimbók. Hát nem csodálatos? Nézzétek meg pár percre, hallgassátok a madarakat és gyarapodjatok. Ha nem teszitek, leszarom. Nem vagyok én parancsnok, hogy megmondjam, mit tegyetek. Csak leírtam. A döntés a ti szívetekben van.
Vagy eszetekben. Kinek- kinek izlése, attitüdje szerint.

Bokros táncát nézve az jutott eszembe, hogy mi volt előbb. A debil szavazó polgár vagy a debil jelölt. Nem tudnám megmondani, nagyon kemény a felhozatal itt is, ott is.
Lehet választani olyan hazug mszp-t, amely már maga sem leplezi, hogy mennyire pofátlan. Mesterházy rendszeresen mosolyog, amikor nagyot hazudik. Leszarja, hogy majdnem mindenki tudja, hogy hazudik. Igaza van.
Ott van a soha nem hazudó Orbán Viktor. Mert gyakorlatilag róla kell beszélni, nem a pártjáról.
Dávid "csillag" Ibolyázó Jobbik.

Nagyjából ez a 3 van. Tudom, hogy négyet írtam. Lényegtelen. Ezt érdemeljük. Amíg a mai napig vannak mszp-s nyanyák és csókolgatják Gyurcsányt, amíg a fidesz szavazók fele a pártállamban szedte meg magát és most bőszen kommunistázik, amíg Bokros gond nélkül indulhat egy "konzervatív" pártban, amíg náciknak elejtett mondatokkal, megjegyzésekkel lehet okosan lavírozni náci és radikális magyar között, addig nem várhatunk mást. Valahogy ez az élet minden területén így van. Amilyen a mosdó...

Lehetne más a politika, persze, lehetne. De nálunk még az sem az.

Más. Ezúton szeretnék gratulálni N. Zs-nek, hogy dugott. Ez a 20 másodperc már örökké a tiéd marad. Nem veheti el senki tőled. Ügyes vagy, biztos beléd szeretett a csaj.
Zsozsóról jut eszembe, hogy nem jön a meleg. Már március 16-ot írunk, de még fagyoskodom. Olyan meghasonlásom volt a múlt héten. Takarítottam a havat az autóról és közben hallgattam a rigó füttyöket. Életemben nem volt még ilyen élményben részem. Elmondhatlan érzés volt, kellemes. Nem is éreztem hidegnek a havat.

Milyen sokan hordják büszkén már március 12-én a kokárdát. Milyen nagy magyarok ettől. Biztos föl is tudják sorolni az aradi sírkert 13 álmodóját. Biztos nem csalnak adót. Biztos adnak és mindég kérnek számlát. Biztos testvérként tekint a másik magyarra és még csak véletlenül sem akarja meglopni, átverni, kinevetni. Ha pedig tudja, hogy a másik több tőle, biztos nem irigy írá, hisz' kokárdát hord...ő magyar...

Hol voltak ezek az emberek 2004-ben? Akkor , amikor kellett volna, miért nem voltak magyarok? Ja, hogy most ez a divat. A divatot pedig nem követni lemaradás. Ő pedig nem maradhat le.

Jó, hogy ilyen összetartó nemzet vagyunk. Máskülönben mi lenne velünk. Lehet, hogy szarban lenne országunk, hovatovább hazánk, lehet, hogy megtagadtuk volna véreinket, lehet, hogy nem magyar érdekek vezetésének lettünk volna alattvalói.

Én azt hittem mindig, hogy az utóbbi van. De jött március 12 és elszállt minden kétkedésem. Hiszen büszkék a magyarok, és sokan vannak. Akkor baj nem eshet.

A magam részéről továbbra is belül kívánok emlékezni és magamnak, nem másoknak megmutatva. Kitudja, lehet, hogy jönnek majd más divatok és akkor majd üvöltve tagadhatnám , hogy nem, én nem hordtam sosem a kokárdát. Mindig is elvhű "mikor mi a divat" voltam.  

Csak az a baj, hogy ezen nehéz nevetni...

Remélem, kikapcsolt helyzetben nem merül a telefon aksija, mert akkor nem sok esélyt látok rá, hogy fölébresszen 15:00kor.
Annyi rá az esély, ha ez így van, mint Kubicának a gyöngécske Reanult-val világbajnokságot nyerni.

Írjunk hát egy kis latolgatást, hogy legyen min nevetni majd pár hónap múlva. Majd mindenki mondhatja, hogy ennyire nem ért hozzá, de okoskodik.
Szerintem az idei világbajnok az Alonso lesz, csapatban pedig  Red Bull.
Alonsot nem kell magyaráznom, mai mezőny legjobbja, a Red Bull pedig félelmeteset fejlődik az elmúlt két évben, plusz a teszteken is nagyon meggyőző volt.

Ennyi. Ha nagyon mellélőttem és menekülnöm kell, akkor hátra hagyózok mindent más nevén. Mert olyan nincs ebben az országban, hogy valaki feleljen a tetteiért.

Persze, ha tilosban parkolsz, hiába ülsz az autóban, vagy ha két rendőr szerint is figyelmen kívűl hagyod az utasításaikat, akkor meglakolsz, autós. Vagy próbálj meg negyvennel száguldozni a harmincas táblánál. Véged. Lopj inkább 450 milliót, akkor el se kell menned a tárgyalásodra.

És még a hó is esik. Majd megmondom neki, hogy vigyázz, mert felelősségre von a Gábor.

Hogy képzeled, márciusi hó, hogy esel?! Inkább lopnál te is. Mondjuk Boldizsártól elloptad a reggelit. Meg is ijedt a redőnytől.

Komoly esélyt látok rá, hogy ha ilyen formában erősödik a nemzeti oldal, akkor április idusán sokan fognak megijedni, amikor csöngetnek az ajtóban állók...

"nyílvánvaló, ugye azért a messzeségből jöttünk, ki hogyan hogyan merre meddig mivel, igaz hogy tél van de mostmá reméljük elmúlik, de a tavasz azér az egymásnak az agytekervények felvilágosítása egy kicsit, hogy mivel lehetne meg mit érdemes meg hogyan, biztos sok ilyenre sor kerül "

Írhatnám ezt is. De az plágium volna. Van igazság. Megnéztem nemrég a becstelen brygantik vagy brigantyk című filmet és tetszett. No, nem nagyon, de tetszett. Viszont, ami nagyon megfogott, az a zsidóvadász szerepét formázó színész tehetsége. Valami elementáris volt. Napokkal a vetítés után is a szemem előtt láttam igéző és félelmetes nézését. Ahogy ette a krémest. Ahogy vadászott. Ilyennek képzelem el a szinészetet.

Köszöntöm hát Christoph Waltz urat Oscar díja alkalmából.

Olvasom a boon-on, hogy nyáron eléri a benzin literjének ára a 350 forintot. Gondolkodom, rendjén van-e. Nyilván nincs. Ebben velem mindenki egyetért. Mármint aki nem politikus. De nem tesznek semmit. Na majd én. Valahogy megkellene szervezni egy országos játékot. 1 hétig nem tankolna senki. Állnának üresen a kutak. Akkor döbbennének rá, hogy inkább adjuk olcsóbban, csak vigyék.
Na majd még erre visszatérünk, ha élünk.

Nézegettem reggeli közben indexes videókat. Öreg kommunistának szimpatikus az LMP, mert tudja, hogy az az LEMP, Lengyel Egyesült Munkáspárt. Azt gondolom, hogy bolond, aki reménykedve szavaz, aki hisz valami pozitív jövőben. MSZP-s nyanyákat bármiről kérdezi az újságíró, a válasz kimerül egy szaftos Viktorozásban. Mondjuk e téren a FIDESZ hívők se kutyafaszák, ők is csak Viktoroznak.

De legalább Fásy Zsülike örül a választásnak, vígan danolhat a papájára való szavazást buzdítva.

Ezt tényleg elkúrtuk.

Mai napig nem tudok eligazodni ezen a rendszeren. Most a blog oldalra gondolok, de gondolhatnék éppen másra is.

Kolléga 3 hete rágja a fülem, hogy megjött-e már a levél a szakmai kamarából. 15-ig kell befizetni az éves tagdíjat. No, mondom, utána nézek. Ők már kiküldték a régi címemre. Jó. Menjek be személyesen. Ez történik most.

De előtte leírom, hogy eladtam a difit, senki ne keresse. Megyek is ma vásárolni a lidl-be. Finom benzinkúti szendvicset ettem, mint egy kamionos.

Érdekes lehet kamionosnak lenni. Szabadon szállsz, mint a hópehely. Nem mintha az szabadon szállna. Nem mintha a kamionos szabad lenne. Ilyen matrica, olyan súlykorlátozás. Ide menj, oda menj, ekkor és akkor legyél ott. Na ennyit a szabadságról. Nincs már szabadság. Még a halak is telepítve és szabályozva vannak. A madarakra gps-t teszünk. Akkor milyen szabadság van itt? Mondják az okosok, hogy gondolat- szabadság.

Persze, hogyne lenne. Csak ők mondják meg, mit lehet tagadni és mit kell tagadni. Ők. Nem láthatók, de tudjuk, hogy vannak. Akiket látunk, azok csak a bábuik. Ne tagadd a zsidó- holokausztot, de ne említsd a többi nép szisztematikus írtását. Miért nem beszélnek a médiában az örmények fájdalmáról például. De ez csak egy példa. Amúgyis költői kérdés.

Engem meg vár a kamara, hogy fizessek a semmiért.

Még jó, hogy szabad vagyok. Így nagyvonalúan tudom kezelni, hogy kötelező a tagság. Ha nem lennék szabad, biz' nagyon fájna a tudat, hogy valami kötelező. Valami előírt. Kevés dologtól undorodom ennyire, mint a kötelező dolgoktól. De ez már az én bajom.

Majd aJobbik és a kötelező hittan óra megoldja a problémámat.

Isten bizony.

De hát ki várhat szabadságot olyan világon, ahol még a fákat is írtják. Ahol a legszabadabb ország vérből született. Gyilkolásból.