Szépataky Teofil költő szeretett volna lenni. Persze felnőtt fejjel a nyomdában éjjel kettőkor nem erre gondolt. Amikor még bármi lehetett volna, itt szeretném megjegyezni, hogy hősünk elégedett volt az életével. Tehát, amikor még bármi lehetett volna, költőnek álmodta magát.
Ültek a csepeli lakótelep játszóterének piros hintályában és hangoskodtak a környékbeli gyerekekkel. Ő nem lepkét mondott, de magasztosan, napfényben tündöklő elszálló tüneményt. Nem szándékosan, hanem, mert így esett jól neki. Persze a csepeli lakótelep nem neki kedvezett. Mindenképp munkásembernek kellett lennie. Nem is volt kifogása ez ellen. Szakmunkásban csak ő értette, miről beszél a pityókás irodalom tanár, csak ő olvasott szépirodalmat, csak ő tudott helyesen írni. De senkit nem érdekelt. Az ő ökle munkás ököl kell, hogy legyen. Így lett ő egy bohókás munkás,aki különc volt, de senki nem vette észre. Néha örült ennek, néha zavarta. Ha lett volna esélye megmutatni érzékét, nem merte vállalni a nevével. Ő csak egy nyomdász. Mondta magáról. Soha, senki nem tudta, hogy milyen mélyen érzett. Ez nem az ő hibája volt. Ő elakarta mondani. De akiben bízott annyira, hogy neki elmondja, azt nem érdekelte. Így hát magának és sokszor magában költött. Szépataky Teofilnak a sírkövén annyi áll: nyomdász. Feledte a jövő a bohókás múltat.
Ültek a csepeli lakótelep játszóterének piros hintályában és hangoskodtak a környékbeli gyerekekkel. Ő nem lepkét mondott, de magasztosan, napfényben tündöklő elszálló tüneményt. Nem szándékosan, hanem, mert így esett jól neki. Persze a csepeli lakótelep nem neki kedvezett. Mindenképp munkásembernek kellett lennie. Nem is volt kifogása ez ellen. Szakmunkásban csak ő értette, miről beszél a pityókás irodalom tanár, csak ő olvasott szépirodalmat, csak ő tudott helyesen írni. De senkit nem érdekelt. Az ő ökle munkás ököl kell, hogy legyen. Így lett ő egy bohókás munkás,aki különc volt, de senki nem vette észre. Néha örült ennek, néha zavarta. Ha lett volna esélye megmutatni érzékét, nem merte vállalni a nevével. Ő csak egy nyomdász. Mondta magáról. Soha, senki nem tudta, hogy milyen mélyen érzett. Ez nem az ő hibája volt. Ő elakarta mondani. De akiben bízott annyira, hogy neki elmondja, azt nem érdekelte. Így hát magának és sokszor magában költött. Szépataky Teofilnak a sírkövén annyi áll: nyomdász. Feledte a jövő a bohókás múltat.
