rég volt már mikor írtam. jött belülről, nem kellett gondolkodni. ma már nem jön. ingerszegény környezet… gondolom magamban. de lehet, hogy közönséges lustaság. rég, mikor még írtam nektek (vagy talán belsőmnek), meg voltam magammal elégedve. ma tele vagyok kétségekkel. nem tudom, van-e köze egymáshoz a kettőnek.
mindjárt folytatom, de töltök még egy kis vodkát.
na itt vagyok. régebben a vodkát az alkoholisták italának tartották, mert nincs szaga. ébresztő!
szóval. rég, mikor még írtam, a társadalom semmire nem becsült. egyszerű utcagyerek, még iszik is, mondogatták. most, mikor nem érzem magam olyan biztosnak, elismer a társadalom. átlagos munkahely, átlagos fizetés, átlagos élet. ha iszom, betudjuk a stressznek. most, mikor elismer a társadalom, nem érzem magam biztosnak.
sok minden nem változott. öregebb lettem, betegebb. és csendesebb. ezért nem írok már nektek (magamnak).
