nem először lettem szószegő életem során. ezért már meg se rezzenek. pár év előtti egyik írásomban ugyanis arról értekeztem, hogy fölhagyok a politikával. ma viszont úgy érzem, föltettem mindent egy lapra. Viktor és csapata –bennük bízom- , vagy teljes káosz és összeomlás. Ha ők nem mentenek meg, ha most egy világméretű hazugságnak vagyok a szenvedő alanya, akkor vége mindennek. Kétségeim vannak. Töretlenül hiszek a Fideszben, de most föltettem magamnak a kérdést: mi van, ha átvernek? a válaszra gondolni sem merek. Remélem, ez csak a szokásos magyaros kételkedés, és semmi alapja az egésznek. hamarosan eldől. ezt az írást későbbi visszaigazolásnak szánom. pár évvel ezután, amikor már világosan fogunk látni, visszaolvasom. Vagy mosolygok elégedetten, hogy milyen aggódó voltam feleslegesen, vagy már nem lesz min olvasnom ezt. mert luxus lesz a laptop, luxus lesz az internet. ha lesz még ilyesmi. ha lesz még egyáltalán bármi. sokan bizonyára most mosolyognak rajtam. akkor is így látom. vagy Viktor, vagy pusztulás. a végén én szeretnék mosolyogni, mert akkor mindenki mosolyogna.
ui.: két napja nagybácsi lettem. lehet, hogy ez a felelősség érzet hozta ki belőlem a jövőről történő elmélkedést. már van, akiről adott esetben nekem is gondoskodnom kell. ezért nem mindegy, hogy mi lesz évekkel ezt követően.
