Lehet-e a csodálatosnál kisebb fényű jelzővel illetni egy olyan költeményt, aminek a kezdő sorai ilyen szókból állanak: születés, édesanya, iskola, élet, barátok, szerelem, szív, írás, gondolat, ébredés, otthon, haza… Lehetne folytatni, írhattam volna, hogy etc. Mert az mostanában kulturálisabb, mint a stb. Mindegy. Nem írom egyiket sem. Átadom magam ennek a csodának a hatásának a bűvölő érzelmének. Ezúton kezébe ádom gyarló lelkem, rendelkezzék vele hát szabadon. Vigye el jó messzire. Szálljunk együtt a Kárpátokban, legyünk ott mindenhol. Ott vagyok az erdélyi Havasokban, ott vagyok Ungváron, látom magam előtt a kassai szép épülett előtt Márai Sándort. Vidd hát szerteszét a nagyvilágba, te csodálatos dal, mártózzon meg a messzi (távoli?) tömjénben. Legyen benne öröme. Mint ahogy öröme van a testemnek a bogácsi életet hozó és mentő rizlingszilvániban. Azt hiszem, valami ilyesmi lehet a szabad és ezáltal boldogabb élet.
