A novemberre mindenki haragszik. Sőt, nemhogy haragszik, egyenesen utálják. Nem szeretik, mert nyálkás, taknyos, hideg, sötét, szomorú, halott. Messze még a Karácsony, mint mondják, holott azt is utálják.
A novembernek van egy magasztosabb nézete is. Való igaz, hogy az elmúlás havának tűnik e sorok írójának is. Egyre sötétebbek a nappalok színei, az éjszakák pedig amellett, hogy egyre hosszabbak, egyre szürkébbek is. Ilyenkor ünnepeljük halottainkat. Itt, véleményem szerint, el is jutottunk az elásott kutyához. Halottak napját –ami a köztudattal ellentétben nem elsején van- lehet sokféleképpen nézni. Mint ahogy az esőt is lehet a megfázásomat okozó, hideg szarnak is, és lehet szépen csöpörgő, életet adó vízcseppek örömteli tengerének is nézni. Így van valahogy ez a novemberrel is. Lehet szépnek is látni a hamar elalvó várost, a lehulló megsárgult-barnult faleveleket. Álltam a minap egy szélfújás közepén magas fák alatt és néztem föl az égre. Néztem ahogy fújja a szél az elhalt leveleket, ahogy hullottak alá. Megszűnt körülöttem pár percre a világ. Szép volt. Hogy mondhatnám hát akkor én, hogy nem mesés a november, hogy utálom a 11. hónapot. Mikor éjjelente, el-grecoi színekbe öltözik körülöttem a természet.
Ne rohanjunk el mellette. Ne várjuk a telet. Még most ne. Hiszen november van. Leljük örömünket abban, ami van. Ne mindig másra vágyakozzunk. Majd lesz december is és lesz augusztus is. De most ma van. Örülj ennek. Ki tudja, hányszor élvezheted még a novemberi szépségeket.
A novembernek van egy magasztosabb nézete is. Való igaz, hogy az elmúlás havának tűnik e sorok írójának is. Egyre sötétebbek a nappalok színei, az éjszakák pedig amellett, hogy egyre hosszabbak, egyre szürkébbek is. Ilyenkor ünnepeljük halottainkat. Itt, véleményem szerint, el is jutottunk az elásott kutyához. Halottak napját –ami a köztudattal ellentétben nem elsején van- lehet sokféleképpen nézni. Mint ahogy az esőt is lehet a megfázásomat okozó, hideg szarnak is, és lehet szépen csöpörgő, életet adó vízcseppek örömteli tengerének is nézni. Így van valahogy ez a novemberrel is. Lehet szépnek is látni a hamar elalvó várost, a lehulló megsárgult-barnult faleveleket. Álltam a minap egy szélfújás közepén magas fák alatt és néztem föl az égre. Néztem ahogy fújja a szél az elhalt leveleket, ahogy hullottak alá. Megszűnt körülöttem pár percre a világ. Szép volt. Hogy mondhatnám hát akkor én, hogy nem mesés a november, hogy utálom a 11. hónapot. Mikor éjjelente, el-grecoi színekbe öltözik körülöttem a természet.
Ne rohanjunk el mellette. Ne várjuk a telet. Még most ne. Hiszen november van. Leljük örömünket abban, ami van. Ne mindig másra vágyakozzunk. Majd lesz december is és lesz augusztus is. De most ma van. Örülj ennek. Ki tudja, hányszor élvezheted még a novemberi szépségeket.
