„Senki sem különálló sziget; minden ember a kontinens része, a szárazföld egy darabja; ha egy göröngyöt mos el a tenger, Európa lesz kevesebb, éppúgy, mintha egy hegyfokot mosna el, vagy barátaid házát, vagy a te birtokod; minden halállal én leszek kevesebb, mert egy vagyok az emberiséggel; ezért hát sose kérdezd, kiért szól a harang: érted szól.”
John Donne
Volt idő, amikor majdnem elvittem magam. Igen, ha őszinte akarok lenni, be kell látnom, még velem is megtörtént. Életem addigi –és ezidáig is- legnagyobb sikerén voltam túl. Lenyugodtam. Azt hittem, enyém a világ. Azt hittem, nincs nálam nagyobb, erősebb, büszkébb. Úgy éreztem, mindenki csak behódolhat előttem. Lenéztem az emberek nagy részét, mert „csak” átlagosnak tartottam őket. Bunkó módon nevettem ki sokat belőlük. Aztán érkezett egy hír. Egy hír, mi megváltoztatott mindent. Persze, nem azonnal. Mert a hír fölfogása után is még el voltam szállva magamtól. Azt hittem, hogy akik ezt a döntést meg akarták hozni, nem tudják, mit cselekszenek.
Teltek múltak a napok. Rájöttem szép lassan, hogy ezek a „csak” átlagemberek nem is olyan lenézendők. Megvilágosodtam. Most már tudom, hogy az átlagemberek viszik előre a világot. Nem az öntelt nagyszájúak, nem a társadalom szélén tengődő (magát életművésznek tartó) különcök. Nem ők. Hanem az az átlagember, akit minden áldott nap megaláznak. Megalázzák a szolgáltatók, megalázzák a hatalommal bírók, megalázzák a munkahelyükön a vezetőik. És ő nem tud mit tenni. Mégis viszi előre a világot. Ez a nagy dolog. Ma így látom. Megalázza saját magát nap mint nap, hogy megmaradjon a munkahelye, hogy a számlákat fizetni tudja. Mert bár lenéztem őt, de azt nem láttam, hogy a fizetése épp elég a számlákra és hogy ne haljon éhen. Ő mégis befizette rendben a csekkeket és fölnevelte gyermekeit. Mert nem akart a társadalom többsége által eltartva élni. Később, mikor némi hatalmat kaptam, rájöttem, hogy közéjük tartozom. Nem törekszem fölfelé. Jó nekem köztük, jó nekem velük. Hiszen én is átlagember vagyok. Velük tartok.
Így most már azért vagyok öntelt, mert én is építem a világot. Mint a nagyok. Hiába, menthetlen vagyok…
„A balszerencsét a legtöbb ember elviseli, ha igazán próbára akarod tenni egy ember jellemét, adj neki hatalmat.”
Abraham Lincoln
