Nos. Elgondolkodtam, hogy kiknek mondanék köszönetet, ha Oscar-díjat kapnék. Ideje gondolkodni, mert mindjárt itt van az átadó ideje. Amennyit színészkedünk nap mint nap, bárki kaphatna.
Elsőnek Szalipszky tanárúr jut eszembe a kézfogásáért a sportcsarnokbéli ballagáson. Abban minden benne volt, nem is részletezném, akik ott voltak, tudják.
Aztán már keresni kellene. Persze, találnék sok embert, de ez a jelenet jutott eszembe elsőként.
Voltam tegnap az ónodi vásáron. Mintha meghalt nagyszülők portékáit árusítanák az emberek. De legalább vettem egy katonai gatyót. Meg hugyoztam egyet 100 forintért, olyan wc-ben, amibe alig fértem be.
Hétfő-kedd-szerda éjjel megtapasztaltam, átéltem, mi az a holdfény. Álltam megbabonázva éjfél után a tündöklő hold fényénél és éreztem. Leírni nem lehet, át köll élni. Felemeleő volt. Sok energiát nyertem belőle. Ilyen kékes- fehéres, megnyugtató, feltöltő fényű energia. Holdfény. Én már ezt is tudom, milyen.
Nézzétek meg a fákat. Kellnek ki a bimbók. Hát nem csodálatos? Nézzétek meg pár percre, hallgassátok a madarakat és gyarapodjatok. Ha nem teszitek, leszarom. Nem vagyok én parancsnok, hogy megmondjam, mit tegyetek. Csak leírtam. A döntés a ti szívetekben van.
Vagy eszetekben. Kinek- kinek izlése, attitüdje szerint.
Oscar
2010.04.02. 07:21 Fetya
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://fetya.blog.hu/api/trackback/id/tr691888580
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
