Czeglédi Ferenc naplója

Milyen sokan hordják büszkén már március 12-én a kokárdát. Milyen nagy magyarok ettől. Biztos föl is tudják sorolni az aradi sírkert 13 álmodóját. Biztos nem csalnak adót. Biztos adnak és mindég kérnek számlát. Biztos testvérként tekint a másik magyarra és még csak véletlenül sem akarja meglopni, átverni, kinevetni. Ha pedig tudja, hogy a másik több tőle, biztos nem irigy írá, hisz' kokárdát hord...ő magyar...

Hol voltak ezek az emberek 2004-ben? Akkor , amikor kellett volna, miért nem voltak magyarok? Ja, hogy most ez a divat. A divatot pedig nem követni lemaradás. Ő pedig nem maradhat le.

Jó, hogy ilyen összetartó nemzet vagyunk. Máskülönben mi lenne velünk. Lehet, hogy szarban lenne országunk, hovatovább hazánk, lehet, hogy megtagadtuk volna véreinket, lehet, hogy nem magyar érdekek vezetésének lettünk volna alattvalói.

Én azt hittem mindig, hogy az utóbbi van. De jött március 12 és elszállt minden kétkedésem. Hiszen büszkék a magyarok, és sokan vannak. Akkor baj nem eshet.

A magam részéről továbbra is belül kívánok emlékezni és magamnak, nem másoknak megmutatva. Kitudja, lehet, hogy jönnek majd más divatok és akkor majd üvöltve tagadhatnám , hogy nem, én nem hordtam sosem a kokárdát. Mindig is elvhű "mikor mi a divat" voltam.  

Csak az a baj, hogy ezen nehéz nevetni...