Szépataky Teofil csak állt a peronon és nézte a távolodó vonatot. Arra gondolt, hogy miért fáj a búcsúzás. Hiszen benne van a viszontlátás öröme, az elmúlt, együtt töltött idő, a közös élmények. Mégis marta a szívét egy kellemetlen érzés. Csak arra gondolt, hogy most valaminek vége lett. Hazafelé már lekötötték gondolatait a hétköznapi dolgok; mit kell venni a boltban, be kell fizetni a csekkeket, mosni kell. Elfoglalja magát. Nem gondol már az elmúlt nyárra. Jönnek a dolgos, őszi napok. Hazament és mintha mi sem történt volna, leült a számítógép elé és szörfölgetett.
