Sokáig kellett gyűjtenem a bátorságot a mai bejegyzéshez. Nem illik egy keresztény országban megtalálni a keresztényeket, de amit vasárnap délelőtt láttam volt, az kimerített minden aljadékot. A vidám vasárnapról nincs mit írni, mert annyira keresztény, mint Köves Slomó, meg úgyis mindenki látja, ha rájuk néz, hogy menthetlenek, elmebetegek, pénzsóvárok által megbénított félhülyék. De néztem ám pápai előadást a Duna tv-n. Na az a nem mindegy. Ahogy ették az ostyát a birkák. Ahogy megalázkodtak. Ahogy „nyalták a seggét” az Úrnak. Kötve hiszem, hogy ez Istennek tetsző dolog. Nem akarom és főképp nem merem elhinni, hogy ezt akarná a Mindenható. Hogy birkaként kövessünk valami kitalált valamit. Hogy kritika nélkül és gondolkodás nélkül elhiggyük a szentírásnak csúfolt ömlengést. Nem hívők ezek, hanem … Hirtelen nem is tudom, micsodák. Persze, nem célom megsérteni egyetlen hívő embert sem. Ha neki úgy könnyebb, ha neki úgy élet az élet, hogy „hisz”, akkor ám higgyen. Élni és élni hagyni, csak már ezt el kellett mondanom valakinek, és hát ugye tudjuk, hogy magunkfajta szánalmas „blogereket” maradéktalanul csak a naplónk hallgat meg. Ő meg is ért.
Mára ilyen rövid volt, mert megyek ajándékot venni. Meg hónaljra valót, mert jön a meleg a boon szerint. Ámen!
(holnap gyúrok egy keményet, majd beszámolok róla)
Mára ilyen rövid volt, mert megyek ajándékot venni. Meg hónaljra valót, mert jön a meleg a boon szerint. Ámen!
(holnap gyúrok egy keményet, majd beszámolok róla)
